Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tizedik napja a gyárban élnek

2010.10.16

Pénteken napközben mintegy harminc sztrájkoló volt a gyár kapujánál. A dolgozók arcán már látszik a kialvatlanság és az elkeseredés. Ennek ellenére nem akarnak változtatni az álláspontjukon. Sztrájkolnak, míg a bérüket meg nem kapják.

 

– Főleg idegileg vagyunk ki – mondja Messzi Szabó Zoltánné. Egyedül nevelem két kamaszkorú lányomat, ki szoktak ők is ide jönni, mert itt legalább van ennivaló. A menzát már tavaly le kellett mondanom, mert nem tudtam fizetni. Szinte felfoghatatlan, mennyi élelmet kapunk. A befőttől a mézig, a konzervtől a tejfölig mindent hoznak az emberek, még a rokkant nyugdíjasok is nekünk adják, amijük van. Vannak, akik szabadkoznak, hogy csak ennyit tudnak adni, de nekünk az is nagyon jól esik, és mindent nagyon köszönünk. Vezetjük azoknak a nevét, a cégekét is, akik valamilyen felajánlást tesznek. Már több mint két oldal betelt a nevekkel. A dolgozók közül is sokan hoznak be ételt. Szinte egy nagy családként éljük a napjainkat. Nagyon nagy az összetartás.

Amíg a sztrájkolókkal volt munkatársunk hárman hoztak élelmiszert. A Kiskun Cipőgyár dolgozói hatalmas dobozt küldtek, tartós élelmiszerekkel. Egy bácsi a felesége által készített köménymagos kiflivel kínálta a sztrájkolókat, de lángost is kaptak. A szomszédos IBV Hungaria női dolgozói tízezer forint értékű étkezési utalványt adtak át. A szakszervezet és a sztrájkbizottság úgy döntött, hogy ezt Messziné kapja meg. Csütörtökön fát hoztak, amiből Kanyó Imrének is jutott.

 

– Nem volt már tűzifánk, hat hónapja pedig nem láttam fizetést, így nem tudtam bevásárolni tűzrevalóból – mondja. Az R. Nagy tűzép hat mázsa akácfát küldött. Harmincnyolc éve dolgozom a gyárban mint lakatos, ez az első munkahelyem, a banknak már százötvenezer forinttal tartozom. A kertünkben volt egy kis babunk, azt adtam el, hogy tudjam csökkenteni a tartozásomat, mert állandóan telefonáltak, hogy mikor tudok fizetni. Eddig becsülettel dolgoztam, de nem tudom, hogy mi lesz velünk.

Vereb Lászlóné a könyvelésen dolgozott, már három alkalommal vállalt éjszakai sztrájk-ügyeletet. – Aludni nem szoktunk éjszaka, sétálni viszont igen. Figyeljük azt is, hogy van-e valamilyen mozgás, mert nem akarunk úgy járni, mint egy héttel ezelőtt, hogy megleptek bennünket éjfél után az Alstom képviselői. Hajnalban már elég hideg van, de a tüzet soha sem hagyjuk kialudni. Akkor közelebb húzódunk. Nagyon együtt gondolkodunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy elérjük a célunkat, és megkapjuk a jogos bérünket.

Megérkezett Ménes István is, aki egy órát tárgyalt a sztrájkbizottság tagjaival, a várható lehetőségekről beszélgettek. A vezérigazgató elmondta, hogy a tulajdonosok hétfőn tartják a közgyűlést, akkor eldőlhet, hogy fog-e a gyár ismét termelni, vagy vége mindennek. A termelés azonban csak úgy képzelhető el, ha először megkapják a dolgozók a bérüket. Mint mondta, ő sem kapott hat hónapja fizetést. Kedden a tulajdonosok képviselői Kapus Krisztián polgármesterrel tárgyalnak, és próbálnak egyezségre jutni. Ménes István úgy köszönt el a sztrájkolóktól, hogy vigyázzanak magukra és a gyárra.

Forrás: baon.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.