Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ünnepünkből erőt, önbizalmat kell merítenünk pártunk baloldali életének legfontosabb küzdelméhez

Az MSZP húsz éve arra bizonyíték, hogy képesek vagyunk megmaradni és megújulni is. Akkor vagyunk jók, ha a kettőt egyszerre tudjuk. Hibás az, aki a két ige közül csak az egyiket mondja. Hibás, aki csak arra figyel, hogy kellő létszámban megmaradjunk, s ezzel akaratlanul a szőnyeg alá söpörjük valódi feladatainkat. Hibás az is, aki csak a másikat mondja, aki csat azt látja, hogy változni kell. Mi mind a kettőt tudjuk - mondta Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke a párt 20. születésnapi ünnepségsorozatának részeként megtartott 200. választmányi ülésen.

 

Két fajta ünnep létezik, s mindkettőnek van helye itt, ebben a teremben. Az egyik fajta vidám, ünneplős, a másik fajta komolyabb, drámaiabb töltetű. Nekünk ma mindkettőre okunk és jogunk van - kezdte ünnepi beszédét a pártelnök.

 

Ledvai Ildikó folytatta: nem jópofa gyermekpartin vagyunk, amelyen a résztvevők szembekötősdit játszanak. Nem gyermekeket hívtunk meg, hanem a párt parlamentjének, legfontosabb demokratikus testületének tagjait, akik mindig is a párton belüli demokrácia őrei voltak. Továbbá nincs is hajlamunk szembekötősdire.

 

Tudjuk, hogy ez az ünnep azért is fontos nekünk, hogy erőt merítsünk belőle baloldali életünk legfontosabb küzdelméhez. Azért is fontos, hogy megvédjük vele, amit épp ellopnak tőlünk. Lopják a múltunkat, és lopják a jövőnket is. Lopják az ország múltját is, ha kilopnak minket belőle. Lopják a bizalmunkat és lopják az önbizalmunkat is. Lopják a becsületünket is. Kívülről is, és néha belülről is - hangsúlyozta az MSZP elnöke.

 

Kívülről lopják olyan politikai ellenfelek, akik messze nem a szokásos politikai verseny játékszabályai szerint játszanak. Nem, ez nincs rendben. Ez nem a szokásos választási verseny, ez valami sokkal sötétebb koreográfia. Néha, ha nem is lopjuk, de kisebbítjük mindenünk, amink van belülről is. Néha azzal az elkeseredettséggel, amivel egykor a húsz éves József Attila fogalmazott: "húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom". Mi most azért ünneplünk, hogy ne ezt a verset mondjuk, hogy ne ezt a verset lehessen mondani rólunk. Mai ünnepségünk azért nem csupán vidám, hanem komoly és drámai is, mert azt akarjuk mondani, hogy: "húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm nem adom" - mondta Lendvai Ildikó.

 

A pártelnök folytatta: a mi húsz évünk arra bizonyíték - és ebből meríthetünk erőt -, hogy mi megmaradni és megújulni is tudunk. Akkor vagyunk jók, ha a kettőt egyszerre tudjuk: ha meg is maradunk és meg is újulunk. Hibás az, aki a két ige közül csak az egyiket mondja. Hibás, aki csak arra figyel, hogy kellő létszámban megmaradjunk. Fontos, de önmagában kevés ez a cél. Hiba, ha azzal jár, hogy akaratlanul a szőnyeg alá söpörjük valódi feladatainkat. Hibás az is, aki csak a másikat mondja. Aki csat azt látja, hogy változni kell. Aki akasztja az erőt és nem növelni akarja. Mi mind a kettőt tudjuk.

 

Jöjjön egy újabb idézet: "ahhoz, hogy minden megmaradjon, mindennek meg kell változnia". Így vagyunk ezzel most mi is. Ahhoz, hogy megmaradjunk, borzasztó sok mindennek meg kell változnia. Az MSZP húsz éves története az új kérdésekre adott új válaszok története. Nincs pechesebb párt nálunk. Nekünk aztán kijutott válságkezelésből, politikai hidegháborúból, mindenből. Nekünk kellett Bokros-csomagot csinálni, konvergencia programot hirdetni, és nekünk kell a világválság elleni nemzeti védelmet szervezni is. Sok dologgal kellett szembe néznünk - hangsúlyozta Lendvai Ildikó.

 

Hozzátette: nincs szívósabb és életképesebb párt az MSZP-nél, mindig újrakezdtük, ha újra kellett kezdeni. Van okunk büszkének lenni. Van okunk megmaradni, van okunk változni is.

 

 

Lendvai Ildikó beszédét követően Simon Gábor, választmányi elnök a választmány tevékenységének elmúlt húsz évéről szólva azt hangsúlyozta, hogy formálódásában a párt parlamentje valamennyi tagjának munkája benne van. Mint mondta, közülük kilencen az alapítás óta tagjai ennek a szervezetnek. Ezt emlékéremmel ismerték el, amelyet Lendvai Ildikó adott át.

 

Emlékérmet kapott Barabás János (Budapest, XII. kerület), Dusik János (Békés megye), Feitl István (Budapest, XVII. kerület), Garai István Levente (Bács-Kiskun megye), Horn Miklós (Budapest), Iván Gábor (Pest megye), Józsa István (parlamenti frakció), Kiss GáborSós László (művész tagozat) (Szabolcs-Szatmár megye) és

 

Emlékérmet kaptak az elmúlt két évtized választmányi elnökei is: Vitányi Iván, Baja Ferenc és Földes György. Megemlékeztek a betegeskedő választmányi titkár, F. Tóth Lajos munkájáról is.

 

Vitányi Iván, a választmány első elnöke azzal kezdte beszédét, hogy egyszerre akar ünnepelni, és rontani az ünnepi hangulaton. Mint mondta, nem elégedett első választmányi elnökként végzett munkájával. Hozzátette: a választmány tevékenysége sem volt teljes értékű. Hiányzott a megfelelő felkészülés a feladat nagyságára. Annak idején a Horn-kormány egy év késéssel kezdett hozzá a reformok végrehajtásához, ami a későbbiekben végzetesnek bizonyult.

 

Hangsúlyozta: nem az önkritika a fontos, hanem a megfelelő tanulságok levonása. Ezt nem tettük meg sem akkor, amikor megnyertük a választásokat, sem akkor, amikor elveszítettük. A húsz éves múlt értékelése kapcsán azt mondta, van mit öntudattal vállalnia a pártnak. Például a reformokat, amelyek - Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt - a nagy nyomás ellenére is megszülettek. Az utolsók a gazdasági világválság közepette valósultak meg, Bajnai Gordon irányításával. Mindezeket a lépéseket már 1992-ben meg kellett volna tenni. Azért nem került rájuk sor, mert a magyar társadalom csodavárásra rendezkedett be, s vannak, akik ezt a káros örökséget meglovagolják. Hozzátette: a szocialisták nem képviselték eléggé a reformokat, ami nagy hiba volt.

 

Végül arról beszélt Vitányi Iván, hogy most a választásokra kell összpontosítani, mert fontos, hogy a baloldal jól szerepeljen. De még ennél is fontosabb az igazság képviselete.

 

Afféle lazításként, a választási győzelmeket, kongresszusokat, százezres nagygyűléseket, majálisokat idézte föl az a kisfilm, amelyet levetítettek, majd Simon Gábor egy saját emlékét osztotta meg a hallgatósággal a választmányi elnökké választását követő első találkozásáról a hosszú ideje betegeskedő Horn Gyula, volt miniszterelnök-pártelnökkel. Horn Gyula dolgozószobájában fogadta és kávéval kínálta, amit visszautasított, mert már kávézott. Ekkor a miniszterelnök megkérdezte, hogy rágyújt-e. A válasz az volt, hogy ő nem dohányzik. Erre Horn Gyula megjegyezte: hát ez így nehéz lesz!

 

Ezt követően Gyurcsány Ferenc, volt pártelnök-miniszterelnök lépett a mikrofonhoz. "Ne adjuk fel azt a hitünket, hogy a világ nagy dolgaiban a jó oldalon állunk. Hogy képesek vagyunk erős, modern, polgári világot teremteni. A szocialista tradíciók hű követői vagyiunk, akik nem engedik szegénységbe süllyedni az országot" - mondta bevezetőként. Születésnapi jókívánságként azt kérte, hogy a baloldal merje elhinni: az igazság nem azon múlik, hogy ma vagy holnap kinek van többsége. Az az igazi kérdés, hogy mi van a lelkünkben, hogy az emberek hisznek-e az igazunkban, hogy amire a baloldal szerveződik, az Magyarország felemelkedését szolgálja - tette hozzá.

 

Gyurcsány Ferenc kitért arra is, hogy természetesen van helyük az elemzéseknek, de most az az elsődleges, hogy legyünk büszkék az elmúlt hét-nyolc év eredményeire. Utak épültek, iskolák, egyetemek épültek, kórházak újultak meg. A szocialisták kormányzása idején kaptak ebédet a rászoruló gyerekek az iskolákban, s jelenleg 30 százalékkal több jut a nyugdíjasok kosarába, mint 2001-ben. A baloldal ezekről keveset beszélt, inkább cselekedett.

 

A volt pártelnök-miniszterelnök szólt arról is, hogy előfordult: a kormány többet tett szociális ügyekben, mint amennyit az állam pénztárcája elbírt. Fájó volt a világgazdasági válság miatt hozott döntés: a tizenharmadik havi nyugdíj ideiglenes megvonása.

 

A volt kormányfő hangsúlyozta: nem magyarázkodni kell, hanem elmondani az országnak, milyen fantasztikus teljesítménye van. "Hazudik, aki azt mondja, hogy olyan feladatok állnak az ország előtt, mintha háború lett volna. Gyarapodást hozott a hét év, nem háborús helyzetet. Senki ne vegye el az ország teljesítményét".

 

"Demokraták ébresztő: meddig tűritek, hogy tort üljön a megfélemlítés, a gyalázatos beszéd, hogy Magyarország politikai közösségének egyik fele meg sem nyikkan, ha képviselőket fenyegetnek meg, ha származása miatt asszonyt, gyereket aljas módon lelőnek. Magyarország ilyen világot akarsz?" - kérdezte.

 

Mint mondta, az ország csalódott, mert nehezebb az útja, mint amit magának képzelt, tele van illúzióvesztéssel, de ez nem ok arra, hogy akik a nemzeti progresszió ügyét képviselik, azok megijedjenek. "Évek óta azt akarják elérni, hogy féljetek, csendben maradjatok, hát rázzátok már meg magatokat! Olyan országot szeretnénk, ahol a gyalázatos beszéd az úr? Ahol egy országgyűlési képviselő szabadon lamentálhat azon, hogy terhes anyák sérült gyermekeket akarnak világra hozni? Ez ocsmány, szégyenletes és gyalázatos. Mocskos dolog lopni, de embertelen és gyalázatos ilyen politikát képviselni." Hozzátette: a demokraták nem tűrhetik a gyalázatos beszédet, a félelemkeltést, a rasszizmust, emberek, gyerekek legyilkolását.

 

A volt kormányfő hangsúlyozta: egy politikai közösség van: a magyar nemzet. Aki ezt nem óvja, hanem szakítja, az bűnt követ el. Már ma sem vagyunk elegen. Nagy baj, hogy ebben a küzdelemben nem tudhatjuk magunk között a köztársaság elnökét, aki éppen a kritikus pillanatokban marad csendben. Az elnöknek fontosabb saját moralitása, mint a demokratikus nemzeti közösség egyben tartása és védelme, de ez meg kell sokszorozza az erőnket.

 

"Demokraták, tessék összekapaszkodni, mert olyasmi készül ebben az országban, amit normális magyar emberként, apaként, járókelőként vissza kell utasítanom. Nem akarunk olyan világot, amelynél az előrejutás egyetlen fokmérője, hogy lojális vagy-e a hatalmon lévőkhöz, ahol meg kell gondolni, hogy a trolin olvashatok-e olyan újságot, amilyet akarok" - folytatta Gyurcsány Ferenc.

 

Megjegyezte: a szocialisták szabad, polgári Magyarországot szeretnének sok-sok szocializmussal. "Ennek ma mi vagyunk az őrzői, tessék gyűjteni ezekhez a támogatókat, tessék megerősíteni a lelketeket, nem az kérdés, hogy mi lesz velünk, hanem az, hogy mi lesz Magyarországgal. Csak azokra van szükség, akik ez utóbbi kérdést teszik fel. Ezt a küzdelmet az MSZP-nek kell szerveznie és vezetnie". Hozzátette: olyan világot akarunk, ahol szabadon az lehetsz, aki vagy.

 

A választási kampányról szólva, azt mondta, most nincs helye a vitának. A fegyelem és a vezetés támogatása az egyetlen lehetséges magatartás a kampányban. Felszólított mindenkit, hogy támogassa ezt az elnökséget, mert nehéz dolga van.

 

Végezetül méltattatta Bajnai Gordont, aki hihetetlenül tisztességes munkát végez, nehéz pillanatban nehéz terhet vállalt. Az MSZP nem kényszerből, hanem egyetértésből kell, hogy támogassa a kormányt, mert nagy ügyet visz véghez - fogalmazott. Felszólította a baloldaliakat: "mindenki a fedélzetre, dolog van! A demokratikus Magyarországért és a köztársaságért".

 

Gyurcsány Ferenc beszédét követően Simon Gábor felolvasta a Brüsszelben tartózkodó Bajnai Gordon levelét.

 

forrás: mszp.hu